Történetünk részleteiben

P. Zoltán és Pné G. Bettina vagyunk.  2018-ban 32 évesek. Fiatalon megbélyegzettek. Gyermekeiktől megfosztottak. Néhányak által betegnek tituáltak.Nevünk sem lehet,mert feljelentenek érte. 

2005-ben egyetemistákként megismerkedtünk. Idealistákként kitaláltuk, hogy ökogazdálkodó, gondolkodó, kutató, művészkedő úgynevezett filozófia-falut szeretnénk alapítani. 2007-re ez úgy realizálódott, hogy ketten kiköltöztünk egy balaton-felvidéki, szentbékkállai présházba, amit mi a földi paradicsomnak éreztünk. Megismertük Istent. 2008-ban érkezett első fiunk, és a védőnő már korántsem érezte át édenkertünket (némileg jogosan). Szerinte egy nyirkos, koszos pincében laktunk. Ez túlzás, de tény, hogy körülményeink nagyon nomádak voltak.

Így morogva bár, de elköltöztünk.

Cikk a Nők lapjából:

Ezzel a költözéssel elvesztettük életcélunkat, a nagycsaláddal sem rendeződött a viszony. Elkeveredtünk Öttömösre, egy falutól 8 km-re lévő közművek nélküli homoktalajú tanyára, ahol két pici gyerekkel igyekeztünk önfenntartani magunkat. Itt csak a gyerekek érezték jól magukat. Videók listája a fénykép galériában. (A gyerekekről készült felvételekből ki kell takarnunk az arcukat, azokon, melyekről jelenleg felismerhetőek, mert nem a mi szülői felügyeleti jogunk alatt állnak.)

öttömösi védőnő véleménye.doc (33792)

Nagyjából másfél év után összeroppantunk és segítséget kértünk, igyekezve menteni a menthetőt, elsősorban a kicsiket. Ez volt 2010. őszén. 2011. tavaszára megtaláltuk helyes utunkat, az élhető kompromisszumot eredeti terveink, a társadalom és az élet valósága között. Ez máig működik. Vácegresen, Pest megye legkisebb falvában lakunk, háztáji gazdálkodunk, pénzkereseti tevékenységünk pedig magántanítás és kertészkedés. Kertünkben gyümölcsfák, zöldséges, kecskék, birkák, pónik, nyulak, baromfiak, cicák, kutya. A gyerekeknek homokozó, kisvonat, farepülő, kiskonyha, hegyteteji téglavár. Bent tarka gyermekszoba az egész ház. 2012-ben megszületett lányunk, akit mi nevelünk. 2015-ben pedig megszületett harnadik fiunk, Jávor is. 2017-ben pedig az ötödik, Amadé.

Vácegresi otthonunk:

A Népszabadság cikke (2011):

nol.hu/lap/hetvege/20110611-kiuzetes_az_edenbol

Cikksorozat a Családineten (2011.):

www.csaladinet.hu/hirek/csaladi_temak/gyerekneveles/16797/megis_kinek_a_gyereke

Cikk a Hír24-en (2013.):

www.hir24.hu/sotet-oldal/2013/10/05/elvettek-gyermekeiket-mert-kivonultak-az-eletbol/

A Forró nyomon műsorai (2013.):

www.rtl2.hu/musorok/forronyomon/videok/222283

www.rtl2.hu/musorok/forronyomon/videok/232419

Fiaink 2010-ben ideiglenesen az anyai nagyszülők gyámsága alá kerültek. 2011 tavaszán a Mórahalmi Gyámhivatal fenntartotta ezt az elhelyezést és pert indított a Szegedi Bíróságon a tartós gyámságért, pedig ez akkor már nem volt indokolt szerintünk. A gyámhivatal adatbeszerzése során kiderült, hogy a gyerekek nálunk megfelelően fejlődtek és szeretetben nevelkedtek. A lakókörnyezettel voltak gondok és minekünk voltak problémáink. Ennek ellenére már a felülvizsgálat idejére beigazolódott, hogy egyikünk sem elmebeteg, ezt világosan rögzítik zárójelentéseink, legfeljebb egyébb enyhébb elmebeli eltéréseink vannak. Az is egyértelműen kiderült, hogy Szentbékkállán végül együttműködve a hatóságokkal, felszólításra elköltöztünk otthonunkból. Az is világos volt, hogy a gyerekeket mi akarjuk nevelni. 

A felülvizsgálatkor akkor vajon mégis miért nem kerültek vissza a gyerekek? Ennek elsődlges oka szerintünk a gyámnagyszülők hozzáállása -- az ördög őket használja fel munkájához. Mindenféle esztelenséget összehordtak rólunk. A csalás útján felvett diákhiteltől a dzsungellakóként tengődő gyerekekig.

A gyámnagyszülőknek az apai nagymamával is konfliktusos a viszonyuk. Eredetileg engedték pár hetente látogatni az unokákat, aztán az időtartamot egyre kitolták. Az apai nagymama, aki egyébként dolgozó középiskolai tanárnő, a gyámhivataltól kérte a normális láthatási feltételeket és, hogy évente párszor meglátogathassák unokái otthonában. A Mórahalmi Gyámhivatal havi félnapot engedélyezett neki a gyerekek Dédijénél. Máig ez lenne érvényben. Ehelyett egy ideig nálunk találkozott a fiúkkal, most pedig már sehogyan sem. Az ok, hogy a gyámok őt is folyamatosan vádolják. Esetleges gyerekszöktetéssel, bipoláris depresszióval, perverzióval és így tovább.

Az elsőfokú bírósági eljárás 2011. óta folyt 2014. szeptemberéig. A vita lényege, hogy vajon életutunk valamely pszichiátriai betegség vagy eltérés eredménye-e, illetve ez van-e ráhatással a gyereknevelési képességünkre. Eredetileg a gyámhivatallal pereskedtünk, de aztán a gyámpapa is belépett a perbe beavatkozóként.

Az elején két hónapot az édesanya a gyerekek mellett maradhatott, az édesapa heti pár órát láthatta őket. Aztán a gyámnagyszülők megtiltották a hetinél gyakoribb találkozást neki is. Kisebb fiunk ekkor még nagyon szopizott volna. Mióta kéthét alatt el kellett választani és anyjától is elszeparálták, kommunikációfejlődése nagyon megkésett, 5.5 fél évesen kb egy másfél éves gyerek szintjén fejezi ki magát. A gyámok szerint csaknem rendben fejlődik. Mi 11 hónapos kora óta jeleztük, hogy gond van vele és végül ezért elvitték a Budai Korai Fejlesztő Központba, ami minket igazolt. Hiába szerepel ez az iraton, a gyámok mára azt is letagadják, hogy mi kértük a kivizsgálást.

Hogy elérjük a vizsgálatot, a mi körzetünkben illetékes Esély Gyermekjóléti Szolgálat intézményvezetője, Nagyné Gódor Csilla, közbenjárt levelet írva a védőnőnek. Erre a gyámok feljelentették hatásköri túllépéséért…

Nagyobb fiunk a gyámoknál szerintük érthetetlen dührohamokat produkál, állandó figyelmet követel, amit hibaként rónak föl neki. A beszédfejlődése neki is furcsán alakult. 2 évesen a gyámnagyszülőkhöz kerülve a szavak első egy-két szótagját ejtve bő szókinccsel beszélt. Odafigyelés helyett a gyámok érthetetlen szótöredékeknek értékelték mondandóját és időelőtt rákényszerítették a teljes kiejtést, aminek eredményeképpen egy alig érthető beszéd jött létre és hordhatták logopédushoz. Mára gyönyörűen beszél. Videó elérhetősége fényképgalériában.

Természetesen a gyámok mindkét gyerek fejlődési eltérését igyekeznek a mi szülői hibánk rovására írni a korai fejlődés sérülése címén. A gyerekeket kezelő, vizsgáló orvosokat, szakembereket félretájékoztatják. Például olyasmiket nyilatkoznak be, hogy az apa beszédhibás vagy terhességem alatt ismeretlen eredetű mérgezésem volt. Az Országos Beszédvizsgáló levelünk nyomán ki is javította a véleményét, de a gyámok feljelentették. A felülvizsgálat azt állapította meg, hogy formailag nem helyes módon javítottak, de a tartalomról szó sem esett.

Levelem a Beszédvizsgálónak:

Tisztelt Beszédvizsgáló Központ.docx (23,2 kB)

Annak ellenére,  hogy a több, mint 5 év távlatában nyilvánvalóan kialakult a gyerekekben kötődés a gyámok felé is, egyértelműen hozzánktartozónak érzik magukat hiába a problémás kapcsolattartás.

A gyámok eleinte heti félnapot biztosítottak maguknál, aztán megsértődtek az apára és kitiltották egy hónapra. Erről:

SzepegTibet (azaz mi) 2011. június 10. 14:52:05 | péntek | #2 hozzászólása:

www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/16797/megis_kinek_a_gyereke?start=20

A gyámhivatal egy év alatt sem volt képes szabályozni a láthatást, így a bírósághoz fordultunk. Az elsőfok kéthetente félnapot ítélt a gyermekjóléti szolgálat helyiségében, a másodfok ezt hetire enyhítette. A XV. Kerületi Fióka Gyermekjóléti Szolgálat épületében és udvarán találkozhattunk. A szobákban asztal, szék, néhány nagyobb gyerekeknek való játék, így még az eszközöket is vinni kellett. A szemközti játszótérre már nem mehettünk ki, így a kertbe építettünk homokozót és kempinggázon főztünk lekvárt a gyermekek kérésére… Ilyen körülmények között ünnepeltünk szülinapot, karácsonyt. Cipeltük a műfenyőt. A kisbaba Illangónak nem volt rendes letevő hely.

Videólista fényképgalériában.

Egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bíróság megszánjon és megengedje, hogy heti félnapban szabadon járhassunk-kelhessünk, hazajöhessünk fiainkkal. A gyámok és a felperes gyámhivatal ehelyett azt akarta, hogy a kéthetentei felügyelt kapcsolattartást állítsák vissza.

Pedig mekkora csoda volt már ez a félnap elviteles kapcsolattartás is! Együtt autózhattunk, megismerhették otthonukat, beléphettek berendezett szobájukba, főzhettünk, takaríthattunk, állatokat etethettünk, kerti munkázhattunk együtt, bebújhattunk mesélni az ágyba. Elmehettünk együtt kirándulni, résztvehettünk gyerekprogramokon, beléphettünk boltba. Végre! Egy közintézményi szoba helyett, végre, valahára! Az elsőfokú ítéletig az ilyen kapcsolattartásokról naplót vezettünk, melyet fényképekkel és videókkal megküldtünk a bíróság részére:

Kapcsolattartási napló1-45.docx (153260)

Persze a gyámok szerint mindez káros. Szegény kicsik ki vannak szolgáltatva szüleiknek és tüdőgyulladást kapnak a szánkózástól, medencézéstől, az anya főzte ételektől pedig a gyomruk fáj, miközben a szülők fizikailag fenyítik őket…

Az elhelyezési pereskedésnek két fő irányvonala van. Egyrészt a felek beadványai. Itt az alaptalan gyámi mocskolódás sajnos hihetetlen mértékeket ölt.

Részletek különböző beadványokból, nyilatkozatokból, jegyzőkönyvekből:

Mára a gyerekek sem maradnak sajnos ki a vádaskodásból: "mama azt mondta, anyáék hazudnak": www.youtube.com/watch?v=9YjAyPVTVKs&feature=youtu.be

(Nem is tudom elhinni, hogy ezek az emberek az én gyermekkoromban szerető szüleim voltak… - Pné G. Bettina megjegyzése)

Másrészt folyik a szakértői vita. A többség azon a véleményen van, hogy „normálisak” vagyunk. Ebbe a körbe tartozik Rajna Péter elmegyógyász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, igazságyügyi pszichiáter Sófi Gyula és Haszmann Andrea, a helyileg illetékes Gödöllői Pszichiátria pszichiátere, Fülöp Zsuzsanna és főorvosa Kostyál Anna, igazságügyi pszichológus Kitanics Márk, Tárnoki Györgyi és Tomasovszki László, a Gödöllői pszichiátria pszichológusa, Rácz Emese, a pszichoterapeuta Endreffy Júlia és a gyermekjóléti szolgálat pszichológusai Láng Györgyi és Roboz Gabriella, illetve a szociológus szakértő Szabóné Kármán Judit. A kört bővíti még a helyi védőnő, Máté Tünde, a helyi gyermekjóléti szolgálat vezetője,Nagyné Gódor Csilla és családgondozója, Kiss Anita meglátása, illetve a fiaink lakhelye szerinti gyermekjóléti szolgálat véleményezése is (XV. kerületi Fióka). Az apai nagyszülők is velünk értenek egyet.

Részletek a dokumentációból:

De akad ellenvélemény is. A bíróság kirendelte szakértők ellenünk véleményeztek. Igazságügyi pszichológus Schád László 2011-ben egy év nyomonkövetés utáni felülvizsgálatot javasolt, 2012-ben igazságügyi pszichiáter Baraczka Krisztina és igazságügyi pszichológus Németh Rita súlyos borderline, illetve dependens személyiségzavarra hivatkozva két év pszichoterápiát javasolt-írt elő és ezek sikeressége esetén a gyerekek hazahelyezésének felülvizsgálatát. Sófi Gyula és Tárnoki Györgyi igazságügyi szakértők szerint véleményük alkalmatlan a helyzet megítélésére.

Idézetek:

Csakhogy pszichoterápiás kezelésre (ez pszichoterapeuta vagy pszichiáter szakemberrel való rendszeres beszélgetést jelent) akkor veszik be az embert, ha nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is van baja, különben rohangálhat egyik helyről a másikra, elutasítják azzal, hogy egészséges. Minket a nevezett szakértőkön kívül minden szakember egészségesnek tart és az élet gyakorlata is ezt igazolja, ráadásul 2011 óta rendszeresen járunk pszihológiai tanácsadásra, illetve családterápiára. Arról nem is beszélve, hogy a két év és újabb kiszámíthatatlan bírósági eljárás végtelen idővel egyenlő. Két év egy kisgyermek életében milyen hosszú?!

2013. szeptemberében a bíróság meghozta az elsőfokú ítéletet, mely szerint fiainknak a gyámoknál kell maradniuk, heti egy nap találkozhatunk velük, ezenfelüli ünnepi és nyári kapcsolattartás nincs, és még havi 40 ezer Ft-ot fizetnünk is kell a gyámoknak (akiknek igazolt jövedelme nagyjából havi 600 ezer Ft és több benzinkutat üzemeltetnek), illetve 800 ezer Ft-ot visszamenőleg tartásdíjként. A bíróságnak pedig kb. 700 ezer Ft-ot eljárási költségként. Ezek az összegek együtt nagyjából egy teljes évi összjövedelmünket teszik ki. Fenntartunk egy családi házas háztartást. Nevelünk két gyereket. Másik kettőt a kapcsolattartásokra ingáztatunk, ami nem kis költség (Egy napon belül Vácegresről Budapestre értük, onnan haza velük, aztán vissza velük, majd haza nélkülük. Három éve anyagi csődről indultunk. Mégis honnét lenne ennyi tartalék pénzünk? Nem hisszük, hogy reális lenne az ítélet... és a végrehajtó irodák sem hiszik, sem a nyomozórendőrség. Mára a gyámnagypapa kérésére gondos nyomozás, többszöri helyi szemle és bankszámlainkasszó után ők is belátták, hogy nincs mit behajtani tőlünk és nem bűncselekmény, ha nem fizetjük meg nemlétező fölös vagyununkból ezeket a képtelen összegeket.

Az ítéletet 2013. szeptember 9-én hirdették ki. Az igazságszolgáltatás 50 nap alatt oldotta meg a gépelés nehéz feladatát (holott törvény szerint is 15 nap lenne erre a feladatra). Az 50 nap is csak  bíróság elnökének közbenjárására sikerült, aki rászólt a bíróra, hogy siessen. Ezután mi határidőn belül beadtuk a fellebbezést: a bíróság két és fél hónap alatt teljesítette a felterjesztés feladatát különféle eljárási szabályokra hivatkozva... Ez az időhúzás, belátható, hogy sem racionális, sem jogi gondolkodással nem lehet gyermeki érdek. Mint ahogy egy már akkor is 3 éve húzódó elhelyezés sem...

Az ítélet hihetetlen, igazságtalan és egyáltalán nem tekinti a gyermekek érdekét. Szerintünk Tolna András bíró úr sem gondolta ezt komolyan, egyszerűen elege volt az ügyből és összecsapott egy ítéletnek nevezett valamit, hogy továbbküldhesse az esetet a felsőbb foknak. Feltehetően arra gondolt, hogy akármit dönt is, úgyis mindenki fellebbezni fog.

Mit tegyünk?

A 08:08 Minden reggel című reggeli műsorban egyből azt kérdezte a riporter, hogy miért nem szerzünk be egy névleges pszichoterápiás papírt. Tegyük azt, amit a közgondolkodás tanácsol: csaljunk? Erre akar kötelezni az igazságszolgáltatás? Mit szólna ehhez Isten?

www.rtlklub.hu/most/45513_808__minden_reggel_az_rtl_klub_napindito_magazinjaban_minden

Mit tegyünk, hogy az igazságszolgáltatás valóban igazságot szolgáltasson? Mit tegyünk, hogy gyermekeink kimenekülhessenek ebből a procedúrából? Mit tegyünk, hogy kiszálljon a gonosz a gyámokból?

Aláírásgyűjtésbe kezdtünk igazunk alátámasztására, már több, mint ezer aláírónk gyűlt össze: www.peticiok.com/adjatok_vissza_gyermekeinket

2014. januárban újabb cikket közölt rólunk a Nők Lapja. Sajnos csak áladatokkal a gyámnagyszülők fenyegetéseinek köszönhetően.

Fellebbeztünk, de lesz-e értelme? És vajon mikorra lesz eredménye? Eredménye lett 2014-re, eredménye csekély- egy kicsit hosszabb kapcsolattartás.

Mit kell és mit helyes ilyenkor cselekedni? Újrapereskedjünk más bíróságnál? Jobb hiján aztz tesszük. És imádkozunk ezerszer naponta.

A történet mellékszálai még, hogy a gyámnagyszülők kiskorú veszélyeztetése miatt rendőrségi ügyet indítottak ellenünk, amit jogerősen megszüntettek bűncselekmény hiányában. Az anyát, édes lányukat gondnokság alá akarta helyeztetni a gyámpapa, amit természetesen elutasított a bíróság. Ebben a perben hamis bizonyítékokat igyekezett csatolni, például olyan lakhelyünkről készült fényképeket, melyeket elköltözésünk után a félig kiürített, tolvajok által feltört, áttúrt, tárva-nyitva hagyott tanyánkon készített, melyekről azt állította, ottlakásunkkor készültek. Csak rajta felejtette a dátumot… Különben feljelentette rágalmazásért az apai nagymamát és ügyvédi visszaélésért első ügyvédünket is. Jogerősen felmentették mindkettőjüket. Minket is feljelentett becsületsértéséért, ez az ügy még folyamatban van... A tartásdíj elmaradást igyekszik folyamatosna végrehajtatni, pedig amit ki tudunk gazdálkodni, annyit kézhez kap, és ő egyáltalán nem rászorult, sőt jómdú.

A fellebezésnek eleinte úgy tűnt van értelme: 2014. júniusától a Szegedi Törvényszék megengedte, hogy hétvégente végig nálunk legyenek a fiúk! Ez óriási előrelépés! Heti 5 óra helyett 33! És végrehajtható, igaz nem jogerős és a kedves gyámpapa meg is fellebbezte... szerencsére nem állított vissza egy rövidebb láthatást a harmadfok, hiszen működik a hosszabb...! - ennyit legalább elértünk! Hála Istennek!

Íme: 3,5 év után végre együtt alhat a család:

Hétvégéink menetéről itt olvashat hétvégi naplóinkban:

Tájékozódhat naplóinkból, hogy milyen szépek, mesések a hétvégék, milyen fájdalmasak az elválások. Mennyi élmény jut erre a pár napra, vártúrák, szurdokmászások, strandolás és cirkusz - vagy éppen milyen békésen tellik az idő, gondozzuk az állatokat, homokozunk a kertben, hatalmas építőkocka városokat alkotunk - vagy végre rendesen tartjuk meg az ünnepeket, nem tellik el hétnyi szünet a mézeskalácssütés-karácsonyfadíszítés-karácsonyi ajándékozás vagy a családi szülinap és a gyerekzsúr között...

...

De kiderült fellebbezni sincs ennél több értelme ugyanis 2014.szeptember 24-én a másodfok is helybenhagyta, hogy fianink a gyámnagyszülőknél maradjanak...

... ?!...

Azóta nem igazán történt semmi 2015 őszéig. Csak éppen nőnek a gyerekek és tönkre mennek mindnyájan ebben a faramuci rendszerben, amiben élnek... Kár, hogy eddig ez senki döntésképes pozícióban lévőt nem érdekelt...

2015-ben megszületett negyedik gyermekünk Jávor. Ő - természetesen - velünk élhet, mint Illangó.

2015-ös évünktől kezdve fényképes dokumentációt facebook oldalunkon találhat Pinténé Gépész Betti név alatt.

Ősszel újraelhelyezési pert indítottunk a fiúkért, aminek 2016. januárban volt az első, kezdő tárgyalása. Az eddigi szakemberek mellett még mellénk állt a Vácegresi Óvoda tapasztalata Illangóról, az AszódI Nevelési Tanácsadó felmérése és Szabóné dr. Kármán Judit szociológus  véleménye is. Hisszük, hogy előbb-utóbb kiderül az igazság!

Válaszul a hazahelyezési kérelemre a gyámnagyszülők a kapcsolattartás csökkentését kérik és beszereztek egy szakértői véleményt Modróczky György szakértő úrtól, ami szerint mind a négy gyermek veszélyeztetve van nálunk. Ezzel a szakvéleménnyel  probléma csupán annyi, hogy a szakértő "elfelejtett" találkozni velünk és megvizsgálni minket, és a velünk lakó gyermekeket sem látta sosem... Kálnak, a vizsgált 7 éves "nagyfiúnak" pedig olyan szavak tömkelegét adja a szájába, amelyek jelentését a gyermek nem is ismeri...

A gyámnagyszülők emelett persze mostmár Illangó és Jávor állítólagos veszélyezetetését is jelzik rendőrségnek-gyámhivatalnak-bíróságnak: fűnek-fának-bokornak. Persze meg már nem látogatnak.

Hibáztunk 7-8 éve. Mindenki hibázik, aki tesz valamit. Mi éltünk és élni fogunk - és ezt az akaratot mintául adjuk a gyermekeinknek. Ez sokaknak fájdalmas, azoknak akik valamit valahol valamiért feladtak és ezt megbánták. De Isten előtt, aki könyörületes és, Fia által lemosta bűneinket, kedves, hiszen az ő eredeti világát építi minden kísérlet, ami jószándékú - és Isten a kudarcokért is megjutalmaz. Hiába buktunk bele a filozófia-falu elméletbe és hiába fizettünk érte gyermekeinkkel, mára ezt is megadta számunkra csak kissé más formában. Van gazdaságunk, van családi paradicsomunk, van magasröptű gondolatok megvitatására és a hétköznapok közös megélésre egyaránt hivatott baráti körünk- csak egy szálka maradt még: a családegyesítés.

...és ez a szálka úgy tűnik meg is marad, mint Pál tövise...2018-ban zárult az új per azzal az eredménnyel, hogy a fiúkkal csak egy bekamerázott gyermekjólétis helyiségben találkozhatunk, már 2017 nyara óta. Hogy azóta Illangó egy boldog 6 éves, Jávor egy ragyogó 3 éves, ötödik gyermekünk Amadé pedig egy nevetős féléves kezeink között, az persze mellékes. 

Valamiért Isten terve a szétszakítottság, de a hívőknek minden hasznukra van. Reméljük ezt megértik fiaink is és eljutnak Istenig, majd odavezetik Hozzá nagyszüleiket is. Addig imánk kíséri őket... Ez az utolsó együttes fényképünk. utána a fényképezést is megtiltották. 

Ezért szeretnénk segítséget és imát kérni mindenkitől minden formában, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy végre hazakerülhessen két meghurcolt kisgyermekünk!

A kezdetektől 2011-ig részletesebben szól irodalmi formába öntötten megrendelhető, vagy kereskedelmi forgalomban kapható könyvünk: Egyszer volt egy Szentbékkálla… címen, illetve folytatása ...Lett belőle Vácegres címen 2021-ben jelent meg.

borító.doc (953856)